TETŐTEREK TÖRTÉNELME

Magyarországon, a kiegyezést követően Budapest gyors ütemben fejlődött. A város képe látványosan javult, egyik évről a másikra nőttek ki a semmiből egész városrészek, sokemeletes bérpaloták, üzletek, forgalmas utcák. A gyors növekedést sokan az amerikai fejlődéshez hasonlították, Erzsébetváros egy részét gyakran Chicago néven emlegették a gyorsan felépülő szabályos háztömbjei és sakktáblaszerű utcahálózata miatt. A századfordulóra fővárosunk több mint 700 000 lakosú világvárossá nőtte ki magát, Európa szerte híres volt pezsgő kulturális életéről, kávéházairól, gyógyfürdőiről, szórakozóhelyeiről valamint éjszakai életéről, így a belvárosi lakások iránti igény megnőtt.

Ennek következtében, a kezdetekben csupán tárolási funkciót ellátó padlástereket, tetőtereket is beépítették, lakásokká alakították. Eleinte a tetőtereket művészek választották otthonuknak, akik igyekeztek a társadalomtól elszigetelődni, de később a II. világháborút követően már a nyugati városok polgárai sem vetették el a tetőtéri lakás gondolatát.

Napjainkban ismét megnőtt az igény belvárosi életforma iránt, sokan vágynak arra, hogy a jelenben is átéljék a békebeli idők miliőjét, romantikus hangulatát. Ma már erre az egyetlen alternatíva a meglévő patinás épületek tetőtereinek beépítése és lakásokká alakítása.